Ezüstkárász - Carassius gibelio (Bloch, 1782)

Ezüstkárász (Carassius auratus gibelio Bloch)

Ezüstkárász – Carassius gibelio (Bloch, 1782)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)

Angol név: Prussian carp

Német név: Giebel

Ezüstkárász ismertetőjegyei

Teste zömök, oldalról lapított, a feje viszonylag kicsi, de a kopoltyúfedők táján vaskos. Orra a szem átmérőjénél hosszabb, kevésbé lekerekített, mint a széles kárászé, a szája kicsi és csúcsba nyíló. Hátúszója a hasúszókkal körülbelül egy vonalban kezdődik, benne 14-19 elágazó sugár van, és a széle egyenesen levágott vagy kissé homorú. Az elején lévő csonttüske hátsó oldala durván fogazott, fogainak száma 10-15. Farkalatti úszójának csonttüskéje szintén fogazott, mögötte 5-6 osztott sugár sorakozik. Oldalvonalán 28-33 pikkely számlálható. A pikkelyek színe általában ezüstös, de a tőzeges vizekben élőké aranysárga is lehet. Testhossza 20-25 cm, de 40 centinél nagyobb is lehet. A hazai horgászrekord 3,55 kg (1992).

Ezüstkárász – Hasonló fajok

Legjobban a széles kárász hasonlít hozzá, de annak a hátúszója lekerekített, az úszó csonttüskéjének hátsó oldalán 25-30 fogacska számolható, és a fiatalok faroknyelén fekete gyűrű vagy sötét folt látható. Hasonlít hozzá a ponty is, de a fölső állkapcsán és a szájszögletében 1-1 pár pici bajusz található. Ivadékával téveszthető össze a szivárványos ökle, de jó megkülönböztető bélyeg az utóbbiak faroknyelén húzódó kékeszöld sáv.

Ezüstkárász környezete

A különböző környezeti feltételekhez kitűnően alkalmazkodik, a hegyi patakok kivételével szinte minden víztípusban megtalálható. Igazi élőhelyét a dús növényzetű sekély állóvizek jelentik, ahol igen nagy állományai alakulhatnak ki.

Ezüstkárász tápláléka

Vegyes táplálkozású hal, ezért is képes a különböző vizekben megélni. Főként apróbb gerinctelen állatokat fogyaszt, de élőbevonatot, növényi anyagokat és szerves törmeléket is eszik.

Ezüstkárász szaporodása

Ivarérettségét 2-3 évesen éri el. A nőstények 100-400 ezer, kb. 1,5 mm átmérőjű ikraszemet érlelnek, amit több részletben, május-júniusban raknak le a sekélyebb vizek növényzetére. Elterjedésének határterületein kizárólag nőstényekből álló populációi élnek, amelyek más pontyfélék tejeseivel ívnak össze. A fajidegen spermium megindítja a petesejt osztódását, de örökítőanyaga nem használódik fel. Korábban nálunk is így szaporodott, de az 1980-as években megjelentek a hímek is, így lehetővé vált a más fajoknál szokásos ivaros szaporodásmód.

Ezüstkárász elterjedése

Eredeti hazája Délkelet-Ázsia, de ma már Európa túlnyomó részén megtalálható. Hazánkban az 1954. évi importját követően terjedt el.

Ezüstkárász jelentősége

Tógazdaságokban káros gyomhalnak minősül, mert a ponty elől eleszi a takarmányt. Túlszaporodásának természetes vizeinkben sem örülünk, de gyakorisága és ízletes húsa következtében gazdaságilag jelentős halunkká vált.

Forrás: Digitális Tankönyvtár