Amur - Ctenopharyngodon idella (Valenciennes, 1844)

Amur – Ctenopharyngodon idella (Valenciennes, 1844)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)

Angol név: Grass carp

Német név: Graskarpfen

Amur ismertetőjegyei

Teste megnyúlt, oldalról csak enyhén összenyomott, majdnem hengeres. Hát- és hasvonala kevéssé ívelt, közel párhuzamos. Feje kicsi, homloka széles, orra hát-hasi irányban lapított, a két orrnyílás között húzódó barázda miatt egy kissé homorú. Szája félig alsó állású, ajkai vaskosak. Hátúszója, melyet általában 7 elágazó sugár támaszt, kicsivel előrébb kezdődik, mint a hasúszója. Farkalatti úszójában 8 osztott sugár van. Pikkelyei nagyok, erősen ülnek, számuk az oldalvonal mentén 43-45. Az oldalvonal és a hasúszók töve közt 5 pikkelysor húzódik. Nagy növésű hal, akár méteres hosszúságot is elérhet. A hazai horgászrekord 40,5 kg (1993).

Amur – Hasonló fajok

Leginkább a fekete amurhoz hasonlít, de annak orrnyílásai közt nincs barázda, ezért orrháta domború, és oldalvonala alatt csak 4 pikkelysor húzódik. Vaskos teste a domolykóéhoz is hasonló, de annak az orra nem lapított, szája nagy és csúcsba nyíló, továbbá oldalvonala alatt csak 3-4 pikkelysor húzódik. A nyúldomolykó orra nem lapított, hátúszója kicsivel hátrébb kezdődik a hasúszójánál, és oldalvonalán 46-53 pikkely számolható.

Amur környezete

Eredeti hazájában folyóvízi halként vált ismertté – szaporodása a nagy folyók áramló vizében megy végbe –, táplálékát azonban jobbára az elöntött hullámtéren és a mellékvizekben találja meg. Nálunk főként állóvizekben, csatornákban, valamint folyóink márna- és dévér zónájában fordul elő.

Amur tápláléka

A fiatalok kezdetben planktonnal, majd apró gerinctelen állatokkal táplálkoznak, de hamarosan rátérnek a magasabb rendű növények leveleinek és puhább hajtásainak fogyasztására. A növényi részeket erős és vaskos ajkaikkal tépdesik le, de a nagyobb darabok felaprításában éles garatfogaik is részt vesznek.

Amur szaporodása

Ivarérettségét nálunk 6-10 éves korban éri el, szaporodása természetes vizeinkben is előfordulhat. A folyók 20 fokosnál melegebb áramló vizében csoportosan ívik. Az 1,5-2 mm átmérőjű ikraszemek a vízben kétszeresnél nagyobbra duzzadva könnyedén lebegnek, és már másfél nap múltán kikelnek belőlük az 5 mm hosszú hallárvák. Az ikraszám – a testmérettől függően – példányonként 100 ezer és 2 millió között változik.

Amur elterjedése

Eredetileg Kelet-Ázsiában, az Amurban és az attól délre eső nagy folyókban élt, de előnyös tulajdonságai miatt sokfelé meghonosították. Ma már – az Antarktisz kivételével – minden kontinensen megtalálható. Magyarországra 1963-ban hozták be, és bár rendszeresen nem ívik, mesterséges szaporításból pótlódik a természetes vizek állománya is.

Amur jelentősége

Gazdasági szempontból nagy jelentőségű halunk. A ponty mögött – az ugyancsak távol-keleti származású busákkal együtt – a halastavi termelés második vonalába tartozik. Jól fejlődik a dús növényzetű holtágakban, de szívesen telepítik horgászvizekbe is, mert kedvelt sporthal. Kis zsírtartalmú húsából – megfelelő fűszerezéssel – kitűnő halételek készíthetők.

Forrás: Digitális Tankönyvtár