Süllő-Fogas (Stizostedion lucioperca L.)
Süllő – Sander lucioperca (Linnaeus, 1758)
Család: Sügérfélék (Percidae)
Angol név: Pikeperch
Német név: Zander
Süllő ismertetőjegyei
Erősen megnyúlt, oldalról összenyomott, aránylag alacsony hátú hal. Feje nagy, szintén oldalról lapított, orrhossza jóval meghaladja a szem átmérőjét. Csúcsba nyíló szája is nagy, fölső állkapcsának vége eléri a szem hátsó vonalát, esetleg azon is túlér. Szájában erős fogak ülnek, melyek között nagyobb, a többi közül kiemelkedő ebfogak is találhatók. Két hátúszója közül az elsőben 13-17 tüske, a másodikban 19-24 elágazó sugár számlálható. Farokúszója jól fejlett, a széle mérsékelten bemetszett. Anális úszója rövid, benne 11-13 osztott sugár van. Hasúszói a mellúszók alatt, de azoknál kicsivel hátrébb foglalnak helyet. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonalon 80-100. Zöldesszürke alapszínét szabálytalan alakú és elrendeződésű sötétebb haránt sávok mintázzák. A nagyobb példányok 50-60 cm hosszúak, de egy méternél nagyobb is lehet. A hazai horgászrekord 14,65 kg (2000).
Süllő – Hasonló fajok
Nagyon hasonlít hozzá legközelebbi rokona, a kősüllő, de az kissé zömökebb, szája kisebb – fölső állkapcsának vége legfeljebb a szem középvonaláig ér –, kifejlett példányainak nincsenek ebfogai, és oldalán a haránt sávok határozottabbak. A sügér teste még zömökebb, és első hátúszója végén fekete foltot visel.
Süllő környezete
A nem túlságosan gyors folyószakaszokon és a jó oxigénellátottságú állóvizekben egyaránt jól érzi magát. Nagyobb folyókban már a paduczóna alján is számottevő állománya alakulhat ki, ami a márnazónában tovább növekedve, a dévérzónában éri el maximumát. Jól alkalmazkodik a sókoncentráció változásához, így a félsós, torkolat közeli tengeröblökben is megél. Elkerüli viszont a laza üledékkel fedett mederrészeket és az elmocsarasodó vizeket. A kis folyóknak inkább csak a torkolatában fordulnak elő a befogadó nagyobb folyóból felúszó fiatal példányok.
Süllő tápláléka
Az adott vízterületen gyakori halak közül válogatja táplálékát, nem annyira faj, mint inkább méret alapján szelektálva közöttük, a kisebb méretűeket részesítve előnyben.
Süllő szaporodása
Ivarérettségét 3-4 éves korban éri el, március-áprilisban szaporodik. Tavasszal a hímek a fél méternél mélyebb, kemény aljzatú vizeket keresik fel, ahol a fészeknek alkalmas növényzetet – folyóknál az elöntött hullámtéri vegetációt vagy a parti fűzfák kimosott gyökérzetét – letisztogatják. A nőstények erre rakják ikrájukat, amelyet a megtermékenyülés után kikelésig őriznek. Az ikraszemek átmérője 1-1,5 mm, számuk testtömeg-kilogrammonként kb. 180 ezer.
Süllő elterjedése
Közép- és Kelet-Európában elterjedt faj, de másfelé is betelepítették. Vizeinkben őshonos.
Süllő jelentősége
Legértékesebb és legkeresettebb halaink egyike. Részesedése a halász- és horgászzsákmányban egyaránt jelentős, tehát vizeink süllőállománya gazdasági szempontból is igen komoly értéket képvisel. Nagyobb példányait fogasnak is nevezik.
Forrás: Digitális Tankönyvtár
Forrás: Wikimedia Commons