Réticsík a Balatonban.

Réticsík (Misgurnus fossilis L.)

Réticsík – Misgurnus fossilis (Linnaeus, 1758)

Család: Csíkfélék (Cobitidae)

Angol név: Weatherfish

Német név: Schlammpeitzger

Réticsík ismertetőjegyei

Teste hosszan megnyúlt, izmos, oldalról kevéssé lapított. Feje és szeme kicsi, orra hosszú és kúpos, a végén lekerekített. Szája kicsi és alsó állású. Húsos ajkain összesen 10 bajuszszál található, melyek közül 6 a fölső, 4 kisebb az alsó állkapcson helyezkedik el. Rövid hátúszójában 5-7, hasonló méretű farkalatti úszójában 5-6 elágazó sugár van. Hát- és farokúszójának széle szabályosan lekerekített. Apró pikkelyei alig észrevehetők, nem számolhatók, de az oldalvonala teljes. Háta sötétbarna, oldalán hosszanti csíkok futnak végig, melyek közül a középső barna, a fölötte és alatta lévő pedig okkersárga. Csíkjaink közül a legnagyobb, 30 centinél hosszabb is lehet.

Réticsík – Hasonló fajok

Rokonai közül a kövicsík teste hengeresebb, mintázata nem ad hosszanti csíkozást, úszóinak csak a sarka lekerekített. A vágócsík és a törpecsík teste oldalról erősebben lapított, és a szeme alatt mindkettő egy hátrafelé álló, felmereszthető csonttüskét visel. Hasonlítanak hozzá valamelyest a fiatal angolnák is, de azok hát- és farkalatti úszója hosszú, hasúszójuk pedig hiányzik.

Réticsík környezete

A réteknek is nevezett, tavasszal vízzel borított, de szárazság idején nagyrészt kiszáradó mocsarak jellemző hala. Előfordul azonban a sekély tavakban, öreg holtágakban és iszapos csatornákban, valamint a nagyobb folyók dévérzónájában, illetve a kis folyók sügérzónájában is. Utóbbiaknak főként a hullámtéri gödreiben található meg, a főmederben ritkán. A lárvák külső kopoltyúbojtjai, illetve az idősebb halak béllégzése lehetővé teszi számukra az oxigénszegény viszonyok elviselését.

Réticsík tápláléka

Elsősorban apró fenéklakó állatokkal táplálkozik, de jelentős mennyiségben fogyaszt különböző növényi részeket és szerves törmeléket.

Réticsík szaporodása

Már kétévesen ivarérett. Az ikraszám a nőstények nagyságától függően 10 és 150 ezer között változik. Aránylag nagy, 1,5-2 mm átmérőjű ikráit több részletben, áprilistól júniusig rakja le az állóvizek dús növényzetére.

Réticsík elterjedése

Őshonos európai halunk, amely Franciaországtól az Urál hegységig terjedt el.

Réticsík jelentősége

A nagy vízrendezéseket megelőzően kifejezetten gyakori volt hazánkban. Akkoriban a halászat külön ága, a csíkászat foglalkozott a mocsarakban tömegesen élő réticsík fogásával és értékesítésével. A nagy mocsarak felszámolásával megfogyatkozott a hazai állomány, erre való tekintettel védelmet élvez.

Forrás: Digitális Tankönyvtár