Csuka – Esox lucius Linnaeus

Csuka (Esox lucius Linnaeus,1758)

 

Család: Csukafélék (Esocidae)

Angol név: Pike

Német név: Hecht

 

Csuka – Ismertetőjegyei

 Megnyúlt, oldalról enyhén lapított testű hal, hát- és hasvonala szinte párhuzamos. Feje nagy, orra igen hosszú, széles és lapos, a kacsa csőrére emlékeztet. Félig fölső állású, hatalmasra tátható szájában erős és hegyes ragadozófogak ülnek. Szájhasítéka vízszintes, fölső állkapcsának hátsó széle a viszonylag nagy szem alá ér. A test végére tolódott hátúszóban 13-16, a hasonló helyzetű anális úszóban 10-13 elágazó sugár számlálható. Farokúszója nagy és mélyen bemetszett, páros úszói kicsik. Pikkelyei aprók, erősen ülnek a bőrben, és nemcsak a testet borítják, hanem a fej hátsó részére is ráterjednek. Oldalvonalán 120-144 átluggatott pikkely sorakozik. Színe a szürke és a barna átmenete, oldalait világosabb, úszóit sötétebb szabálytalan foltok mintázzák. Hosszú életű, nagyra növő hal, kivételesen 1 méternél nagyobb is lehet. A hazai horgászrekord 20,47 kg (1994).

Csukához hasonló fajok

A csukafélék családjának ez az egyetlen képviselője Európában, így igazán hasonló rokona, amellyel összetéveszthető lenne, nem él vizeinkben. A testének végén elhelyezkedő páratlan úszók, a kacsacsőrszerű orr és a szem alá érő igen nagy száj minden más halunktól megkülönbözteti.

A csuka környezete

A csuka nagyon jó alkalmazkodású, a környezetével szemben meglehetősen igénytelen faj, amely a hegyvidéki patakok kivételével szinte minden víztípusban megél. Nagyobb állományai a dús növényzetű, de még nyílt vízzel is rendelkező sekély tavakban, holtágakban és mocsarakban alakulnak ki. A frissen feltöltött csatornák és víztározók benépesítésében pionír szerepet játszik. Nagyobb folyókban a paduczónától lefelé növekvő számban található, és többnyire a kis folyókban is jelen van.

A csuka tápláléka

Robbanékony mozgású, lesből támadó falánk ragadozó. Tápláléka zömmel hal, olykor alig nagyobb, az általa zsákmányolt prédánál.

A csuka szaporodása

Február végétől április elejéig szaporodik, ivarérettségét 2-3 éves korban éri el. A csendes vizek növényzetére ívik. Az ikraszemek száma testtömeg-kilogrammonként 2 500 körül alakul, átmérőjük kb. 2,5 mm.

A csuka elterjedése

Őshonos halunk, amely igen nagy területen él, az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében minden kontinensen megtalálható.

A csuka jelentősége

Természetes vizeink halászatában és horgászatában egyaránt igen jelentős halfaj. Népszerűségében széles körű elterjedése mellett az is szerepet játszik, hogy télen, a jég alól is fogható. Száraz, kissé szálkás húsát egyesek túlságosan „csukaízűnek” tartják, mások viszont éppen ezért kedvelik.

Forrás: Digitális Tankönyvtár

 

 

 

 

Vissza a Balatoni halak listához                   Méretkorlátozások és tilalmi idők a Balatonon