Szivárványos ökle – Rhodeus sericeus

Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus Bloch)

Szivárványos ökle (Rhodeus sericeus amarus Bloch)

Szivárványos ökle – Rhodeus sericeus (Pallas, 1776)

Család: Pontyfélék (Cyprinidae)

Angol név: Bitterling

Német név: Bitterling

 

 

 

Szivárványos ökle ismertetőjegyek

Magas testű, oldalról erősen lapított hal, amelynek mind a háta, mind a hasa erősen ívelt. Orra rövid és tompa, szája kicsi és csúcsba nyíló. A szeme meglehetősen nagy, átmérője körülbelül megegyezik az orr hosszával. Hátúszója valamivel a hasúszók alapja mögött kezdődik, benne az elágazó sugarak száma 8-11. Farkalatti úszóját 8-10 osztott sugár támasztja. A kopoltyúréstől a farokúszó tövéig egyenesen végighaladva 34-40 pikkely számolható, de az oldalvonal csak az első néhány pikkelyen követhető, aztán megszűnik. Az ivadék és a felnőtt példányok faroknyelén egyaránt egy fémes csillogású kékeszöld sáv látható, ami igen jó megkülönböztető bélyeg. Kis termetű faj, hossza 6-8 cm.

Szivárványos ökle – Hasonló fajok

Alak és szájállás tekintetében hasonlít hozzá a széles kárász, az ezüstkárász és a ponty ivadéka, de mindháromnak hosszabb a hátúszója – minimum 14 osztott sugarat tartalmaz -, és az oldalvonala teljes. A szintén magas hátú karika-, dévér-, lapos– és bagolykeszeg ivadékát hosszabb anális úszójuk különbözteti meg.

Szivárványos ökle környezete 

Az átlátszó és mély bányatavaktól a sekély mocsarakig, a hegylábi patakoktól a folyamokig gyakorlatilag minden olyan vizünkben megtalálható, ahol a szaporodásához szükséges kagylófajok élnek. Legnagyobb tömegben a sekély, nyugodt, vízinövényekben bővelkedő élőhelyeken fordul elő.

Szivárványos ökle tápláléka

Nagyobbrészt lebegő algákkal táplálkozik, de jelentős mennyiségben fogyaszt zooplanktont, és lecsipegeti a víz alatti tárgyak élőbevonatát is.

Szivárványos ökle szaporodása

Kétévesen már ivarérett, szaporodása április végétől július elejéig tart. Az ikraszemek száma nőstényenként mindössze 40-80, alakjuk tojásdad, átmérőjük 2-3 mm. A nőstény az ikrát – az ívás idejére kifejlődő néhány cm hosszú tojócsöve segítségével – nagyobb kagylók belsejébe rakja, ahol a vízárammal bejutó spermiumok termékenyítik meg. A védett helyen fejlődő utódok csak akkor hagyják el a kagylót, amikor már önálló táplálkozásra képesek.

Szivárványos ökle elterjedése

Őshonos halunk, amely Közép- és Kelet-Európa legnagyobb részén megtalálható.

Szivárványos ökle jelentősége

A mi vizeinkben még gyakori, de Európában a ritka és sebezhető fajok közé tartozik, ezért kapott törvényi védelmet.

Forrás: Digitális Tankönyvtár

Vissza a Balatoni halak listához                   Méretkorlátozások és tilalmi idők a Balatonon