Naphal (Lepomis gibbosus L.)
Naphal – Lepomis gibbosus (Linnaeus, 1758)
Család: Naphalfélék (Centrarchidae)
Angol név: Pumpkinseed
Német név: Sonnenbarsch
Naphal ismertetőjegyei
Teste zömök, igen magas, oldalról erősen lapított. Feje viszonylag nagy, orra rövid, alig hosszabb, mint a szem átmérője. A kifejlett példányok kopoltyúfedőjének felső részén egy fülszerű, fekete-piros folttal díszített bőrfüggelék van. Szája kicsi és felső állású, hasítéka is fölfelé irányul. Hátúszójának kisebb magasságú első részét 10 tüske, a hátsó részét 10-12 elágazó sugár merevíti. Farkalatti úszójának elején 3 tüske van, mögötte 9-11 osztott sugár. Hasúszói előre tolódtak, alig valamivel a mellúszók mögött kezdődnek. Pikkelyei aránylag nagyok, erősen ülnek, számuk a hátoldal felé ívelt oldalvonalon 37-41. Színe kékes olajzöld, tarka mintázattal. A nagyobb példányok testhossza 10-15 cm, olykor kevéssel több.
Naphal – Hasonló fajok
Halaink közül legközelebbi rokona, a pisztrángsügér hasonlít hozzá, melynek hátúszója és anális úszója is hasonló felépítésű, ellenben teste nyújtottabb, nagy szája a szeme alá ér, és kopoltyújáról hiányzik a színes folttal díszített bőrfüggelék. A nílusi tilápia farokúszóját harántsávok díszítik, a szivárványsügér anális úszója hátrasimítva lényegesen túlér a farokúszó kezdetén. A többi, hasonlóan magas hátú halunknak részint a hátúszója, részint a színezete annyira eltér, hogy a kép alapján biztosan kizárható.
Naphal környezete
Legnagyobb állományai azokban a sekély állóvizekben alakulnak ki, ahol már van hínárnövényzet, de még nem uralkodott el teljesen. A mély holtágaknak csak a parti részeit lakja. A fiatalabb kavicsbányatavakban gyakran nagyon sűrű népessége él. Nagyobb folyókban a márnaszint, méginkább a dévérzóna hala, de nem gyakori. Kis folyókban a domolykó- és sügérzónában egyaránt előfordulhat, de a hegyi patakokból hiányzik.
Naphal tápláléka
A parti öv gerinctelen állataival, főként rovarlárvákkal táplálkozik, de étrendjében az ivadékkor után is megmaradnak a nagyobb planktonszervezetek.
Naphal szaporodása
Két-hároméves korára lesz ivarérett. Szaporodási időszaka május-június, de kedvező körülmények között július-augusztusban másodszor is szaporodhat. Az ívásra készülő hímek a sekély szélvizek gyökerekkel átszőtt aljzatán lapos mélyedést készítenek. Az odacsalt nőstények ebbe rakják le ikrájukat, amit megtermékenyítés után a hímek őriznek, gondoznak. Az ikraszemek átmérője 1 mm, számuk nőstényenként 3-5 ezer.
Naphal elterjedése
Eredeti hazája Észak-Amerika, ahol Kanadától Mexikóig elterjedt. Európába akváriumi díszhalként hozták be, de Nyugat- és Közép-Európa természetes vizeiben széles körben meghonosodott. Magyarországra 1905-ben került, és gyorsan meghódította vizeinket.
Naphal jelentősége
Húsa átsütve ízletesebb, mint a keszegeké, de inkább csak különlegességként, alkalmilag kerül asztalra, így gazdasági jelentősége nincs.
Forrás: Digitális Tankönyvtár
Forrás: Wikimedia Commons