Menyhal – Lota lota (Linnaeus, 1758)
Menyhal – Lota lota (Linnaeus, 1758)
Család: Tőkehalfélék (Gadidae)
Angol név: Burbot
Német név: Quappe
Menyhal ismertetőjegyei
Nyúlánk, a feji részén fölülről, farki részén oldalról lapított hal. Feje aránylag rövid, de széles, orra közepesen hosszú, a szeme kicsi. Szája nagy, félig alsó állású, benne apró, hegyes fogak vannak. Szájhasítéka vízszintes, oldalról nézve a szem alá, többnyire annak hátsó vonaláig ér, alsó állkapcsáról egyetlen bajuszszál csüng. Két hátúszója közül az első rövidebb, 9-15 sugár támasztja, a második igen hosszú, sugarainak száma 68-90. Farkalatti úszója is nagyon hosszú, 63-85 sugarú. Különálló farokúszója kicsi, szimmetrikusan lekerekített. Hasúszói szokatlanul elöl, a toroktájon helyezkednek el. Pikkelyei nagyon aprók, alig észrevehetők. Oldalvonala a test elején folytonos, a farokúszó közelében szakadozott. Testének színe zöldesbarna, sötétebb márványozással. A nagyobb példányok hossza 40-50 cm, ritkán 60 centi körüli. A hazai horgászrekord 3,56 kg (2001).
Menyhal – Hasonló fajok
Alakja, színezete és hosszú anális úszója a harcsához teszi hasonlatossá, de annak csupán egyetlen, igen rövid hátúszója van, bajusza ellenben 6, köztük 2 igen hosszú is. Az afrikai harcsának ugyan szintén igen hosszú a hátúszója, de 8 bajuszszála van. Más faj nem hasonlít hozzá annyira, hogy a megkülönböztetése gondot jelenthetne.
Menyhal környezete
Az élénkebb sodrású hideg vizet és a kemény aljzatot kedveli, ezért nagyobb folyókban a pér-, paduc- és márnazónában érzi igazán jól magát. Jó alkalmazkodásának köszönhetően azonban az erősebben felmelegedő dévérzónában is megél, de ott nyári álmot alszik. Előfordul a magas hegységek pisztrángos vizeiben is, de a kis vízhozamú középhegységi patakokban nem él. Fenéklakó hal, többnyire a kövek között vagy a part üregeiben búvik meg.
Menyhal tápláléka
Fiatalabb korban a táplálékát elsősorban fenéklakó gerinctelen állatok alkotják, a 20 cm fölöttiek viszont áttérnek a ragadozó életmódra, s főként halakat fogyasztanak.
Menyhal szaporodása
Három-négyévesen válik ivaréretté, szaporodása decembertől februárig tart. A folyók és nagyobb tavak mélyebb részein ívik, több részletben. Az ikra kezdetben lebeg, később a sóderes mederfenékre tapad. Az ikraszemek száma nőstényenként 300 ezertől 1 millióig terjed, átmérőjük kb. 1 mm.
Menyhal elterjedése
Elterjedési területe igen nagy, az északi félteke hideg és mérsékelt éghajlati övében Európában, Ázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható. Vizeinkben őshonos.
Menyhal jelentősége
Hidegkedvelő faj lévén aktivitásának maximuma a téli hónapokra esik, amikor nem folyik intenzív halászat és horgászat vizeinken, ezért gazdasági jelentősége meglehetősen csekély. Pedig szálkamentes húsa kitűnő ízű, nagyméretű mája az ínyencek csemegéje.
Forrás: Digitális Tankönyvtár